Behajtható-e a közlekedési bírsága a már felmondott gépkocsivezetőtől?
Mit tehetünk, ha a sofőr közlekedési bírságai akkor érkeznek, amikor az már nem is dolgozik nálunk? Kaphatunk-e kártérítést a már felmondott alkalmazottól?
Valószínűleg nem egyedi az a bosszantó történet, melyet egy ügyfelünk osztott meg velünk. A fuvarozó vállalkozás egyik gépkocsivezetőjét Olaszországban 7 alkalommal is lefényképezték gyorshajtás miatt. Az esetek még 2016-ban történtek, nagyjából fél éven belül, március és október között. Az Európai Unión belül ma már nem lehet elbújni. Az olasz hatóságok néhány hónappal később, november közepén el is küldték az első bírságcsekket, s jött sorban a többi is, egészen 2017 májusáig. Az esetet bonyolítja, hogy a büntetéseket a pótkocsi tulajdonosa kapta. A pótkocsi viszont a megbízóé volt, aki ezeket a nem várt költségeket azonnal rá is terhelte a vétkes fuvarozóra. A befizetett összegeket egyszerűen levonta a kifizetésre váró fuvardíjakból. A fuvarozó ezt tudomásul vette, ám szerette volna, ha a kényszerűségből kifizetett büntetéseket a sofőr megtéríti, hiszen egyedül az ő vétkes magatartása miatt kellett a bírságokat kifizetni. A gépkocsi egykori vezetője ebbe látszólag bele is egyezett – aztán a következő hónap elején, a havi bére kifizetése után már nem ment be többé dolgozni. A fuvarozó meg csak rakosgatja a sorban megérkező csekkeket anélkül, hogy esélye lenne némi kártérítés megszerzésére. A sofőrt kifizette, a büntetéseket megfizette. Vajon minden terhet a vállalkozónak kell viselnie? Az ismertetett ügynek nem ismerjük minden részletét, így attól óvakodnánk, hogy konkrét jogi tanácsot adjunk a vállalkozónak. Úgy gondoljuk, a kérdéssel minden fuvarozónak érdemes foglalkoznia, hogy a jövőben sikerrel elkerülje a hasonló eseteket.
Van ugyanis kiút, a járművezetőnek viselnie kell a felelősségét. A kártérítést bíróságon lehet elérni. Valószínű, hogy az eljárás nem kevés idejébe és pénzébe is kerülhet a fuvarozónak, ezért igazából akkor érdemes belevágni, ha nagyobb összegekről van szó, melyeket semmiképpen sem akar veszni hagyni.
Kártérítési felelősség
A Munka Törvénykönyve egyértelmű: a munkavállalónak kártérítési felelőssége van az okozott károkkal kapcsolatban, ha azt munkaviszonnyal összefüggésben okozta. A törvény szerint a kárt akkor köteles megtéríteni, ha az adott helyzetben nem úgy járt el, ahogyan az tőle elvárható lett volna. Mit jelent ez? Egy gépkocsivezető szabályosan közlekedik az úton, megy a megengedett sebességgel. Előtte egy személyautó idegesítő játékba kezd: megelőzi, majd bosszantásból belassít közvetlenül a 40 tonnás szerelvény előtt. A sofőr nem akarja felkenni a személyautót az előtte haladó másik járműre, így inkább félrekapja a kormányt, lehajt a padkára. A padkán megbillen és felborul a kamion. A kár hatalmas, tönkrement a rakomány és súlyos károkat szenvedett az autó is. Szakértők valószínűleg hosszasan vizsgálnák ezt az esetet. A Munka Törvénykönyve szerint valószínű, hogy a sofőr anyagilag nem tehető felelőssé a történtekért. A tőle elvárható módon viselkedett, betartotta a szabályokat. Amikor az ütközés veszélye fenyegetett, akkor pedig az emberéletet próbálta óvni az anyagi kár megelőzésével szemben. Hiába a sokmilliós kár, a munkaadója nem követelheti tőle annak megtérítését. Más a gyorshajtás esete. Ebben az esetben a sofőr saját gondatlansága okozta a kárt, a kiszabott büntetést. A felelősséget a munkaadónak kell bizonyítania, de ebben az esetben ez nem nehéz, hiszen senki más nem ült a fülkében. Véletlenül nincs gyorshajtás. A munkaadó számára az a kérdés, hogy milyen gondatlanságot tud bizonyítani: véletlent vagy súlyosat? A tét nem kicsi. A véletlenül, jóhiszeműen elkövetett károkozás miatt a dolgozó 4 havi távolléti díját követelheti kártérítésként. (A távolléti díj nagyjából az alapbér, abba a napidíj és a megtakarítás összege nem számít bele, úgyhogy többnyire alacsony összegről beszélünk.) Ha viszont a károkozás szándékosan, vagy súlyosan gondatlanul történik, akkor nincs ilyen határ, a kár teljes összegét követelni lehet a károkozótól. Mi jelenti itt a súlyos gondatlanság határát? Ha bizonyítani lehet, hogy a sofőr pontosan tudta, hogy gyorsan hajt és tisztában volt a következményekkel is, akkor az bizony már súlyos gondatlanságnak számíthat. A munkáltató például bizonyíthatja, hogy a dolgozója megkapta a szükséges oktatásokat. Felhívta a figyelmét a sebességhatárok betartására, a gyorshajtás következményeire az illető országban. Továbbá bizonyítható az is, hogy a jármű jelzései pontosan működnek, a sofőr nem feledkezhetett meg arról, hogy túllépte a sebességhatárokat. A gyorshajtás így csak szándékos lehet, s a sofőrnek viselnie kell a teljes kár következményeit.
Kártérítés a munkaviszony vége utána
Fontos, hogy a kártérítési felelősség nem szűnik meg a munkaviszony végével. Nem az a lényeg, hogy a kár a munkáltató számára mikor derül ki – például mikor kapja meg a bírságról szóló értesítéseket. Az a lényeg, hogy a munkaviszony fennállt-e a károkozás időpontjában. Márpedig a gyorshajtás idején a sofőr alkalmazásban volt, tehát felelős az okozott kárért. Az elévülési idő 3 év, a bűncselekménnyel okozott kár esetén 5 év. Ezen az időn belül tehát akkor is követelheti a munkaadó a kár megtérítését, ha a dolgozó már nem az ő alkalmazottja.
Kártérítés kollektív szerződés esetén
A fuvarozói ágazati kollektív szerződés az MKFE tagjaira érvényes, számukra e dokumentum előírásai kötelezőek. A kollektív szerződés szerint gondatlan (nem szándékos) károkozás esetén 4 helyett 8 havi távolléti díj összege lehet a kártérítés legmagasabb mértéke. Fontos eltérés az is, hogy a munkaadó már előre bebiztosíthatja magát a kisebb károk esetére. Kérhet a dolgozótól egy havi munkabérnek megfelelő munkavállalói biztosítékot, aminek pont az a célja, hogy az ilyen károkra valamekkora fedezetet adjon. Erre a kollektív szerződés lehetőséget ad. Akinél nincs kollektív szerződés, ott a törvény csak akkor engedi a biztosíték kérését írásos megállapodás alapján, ha
– a dolgozó pénzt vesz át,
– vagy pénz átvételét ellenőrzi
Ilyen pl. a bolti pénztáros.
A kollektív szerződés azt is egyértelműen tartalmazza, hogy a járművezető kártérítési felelősséggel tartozik az ő gondatlan magatartása miatt a munkáltatóra kirótt bírságokért.
Hogyan lehet kifizettetni az okozott kárt a volt dolgozóval?
Olvasónknál a kártérítés követelésében a nehézség, hogy a dolgozó már nem dolgozik a cégnél. A valóságban ez nem akkora probléma, mint amekkorának tűnik. Sok munkaadó úgy gondolja, hogy bármikor érvényesíteni tudja a kártérítést, hiszen le tudja tiltani azt a dolgozó fizetéséből. A valóságban ez nem lehetséges, nem vonhat le egy az egyben a havi bérből akkor sem, ha jogosan jár a kártérítés. Tehát így is, úgy is be kell járni a jogi utat. Amikor a munkáltató tudomást szerez a károkozásról, akkor el kell indítania a kártérítésre kötelezési eljárást. Le kell írnia a tényeket, s közölnie kell a dolgozóval, hogy kártérítésre tart igényt. Az érintettnek lehetőséget kell arra adni, hogy ő is kifejthesse a saját véleményét, védekezését. Ehhez szakszervezet vagy ügyvéd segítségét is igénybe veheti. A munkaadó az eljárás megindításától számított 45 napon belül hoz egy határozatot. Ebben például azt részletezi, hogy milyen összegű kártérítésre tart igényt, s mire alapozza ezt a követelését. A munkavállaló ez ellen azzal tiltakozhat, hogy 30 napon belül bírósághoz fordulhat. Ha nem fordul bírósághoz, akkor a dolgozónak ki kell fizetnie a kártérítést. Ha ezt nem teszi meg önként, a munkaadó akkor fordulhat bírósághoz az ügy papírjaival, kérve a végrehajtás megindítását.
Forrás: Új Média Kft.